Pákozdi Csata Emlékmúzeum

   A Velencei-hegység egyik legkiugróbb déli nyúlványán, a pákozdi Mészeg-hegyent, áll az 1848. évi csatának emléket állító újabb emlékmű (a régi emlékoszlop Pákozd falu főútján található) és a pákozdi Katonai Emlékparkhoz tartozó emlékmúzeum.

   A pákozdi csata 130. évfordulóján, 1978. szeptember 29-én nyitották meg az emlékmúzeumot, mely az 1848. évi pákozdi győzelem emlékére az egykori csatatér közelében épült. A kiállítás a történelem- és hazaszerető nagyközönségnek, de különösen is a történelemtanárok által ide vezetett tanóráknak, kirándulásoknak és ünnepségeknek színhelye.

   A kiállításban biztonsági okokból csak másolatokat mutatunk be. A ruhák, zászlók, fegyverek, dokumentumok és ábrázolások tehát mind a megfelelő technikával készített anyaghű másolatok. A kiállítási tér enteriőrjében elhelyezett egyenruhákat Nagy Mária székesfehérvári szabómester készítette el, melyek hitelesen mutatják be a 60. Wasa gyalogezred közvitézét, a honvéd vadász egyenruháját, a 4. (Sándor) huszárezred katonája ruházatát. Ugyanebben a kiállítási egységben szerepel a honvéd tüzér, a honvéd gyalogos zászlótartó, a 15. (Mátyás) huszárezred közvitéze, a honvéd gyalogos százados egyenruhája is. A kiállított fegyverek mellett látható még ugyanebben az enteriőrben egy hat fontos tábori löveg, egy röppentyű állvánnyal és az 1. honvédzászlóalj lobogójának másolata. A zászlót Szelessné Csizmadia Márta, kálózi iparművész készítette. A történelmi dokumentumokkal együtt bemutatunk az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban használatos fegyvereket is.

   A kardok másolatát Fazekas József, bonyhádi kovácsmester készítette el. Az egykori metszetekről, rajzokról, egyéb ábrázolásokról jól ismert kardtípusok közül kiállítunk egy jurátus kardot, 1824-es mintájú német lovassági pallost, 1827. mintájú tiszti szablyát (a nyitható kengyellel készült változatot használta Móga János is), valamint 1837-es mintájú tiszti szablyát. A bemutatott pisztolyokat Réti László készítette. A puskák ifj. Lőrincze Tibor székesfehérvári fegyverkovács gondosan kivitelezett, szépen sikerült munkái: egy Augustin- karabély, valamint egy 1798-as mintájú szabadságharc idején átalakított lovassági karabély szerepel kiállításunkon.

   A dokumentumok között itt most csupán két iratcsoportra hívnánk fel a jövendő látogatók figyelmét. Egy közöletlen és eddig ismeretlen dokumentumot is bemutatunk, egy levelet, melyet báró Wesselényi Miklós "Batthianyi Lajosnő"-nek címzett 1848. szeptember 28-án Pestről. Másnap, a pákozdi csata napján vitte el a posta Ikervárra, ahol Batthyányné ekkor tartózkodott és híreket várt a pesti eseményekről A kézbesítés napján Wesselényi is elutazott Gräfenbergbe, ahonnan már csak meghalni tért vissza 1850-ben..

  A dokumentumok közül újdonságnak számítanak még a csata halottairól tájékoztató anyakönyvi bejegyzések; nemigen tudtunk eddig név szerint az ütközet áldozatairól. A pákozdi csata veszteségeit mindkét oldalon csak becsülni lehet. Móga János az ellenfél veszteségeit (sebesültek és halottak) 100 főre becsülte, de tudjuk, hogy csak a Székesfehérváron sorsukra hagyott horvát hads eregbeli sebesültek száma is több volt négyszáznál (igaz azonban, hogy a ciszterci rendházban berendezett kórházban régebbi sebesültek és betegek is voltak). A magyar honvédek közül hét halott és 37 sebesült maradt a csatatéren. A sebesültek közül többen utóbb a martonvásári főhadiszálláson (a Brunszvik-kastélyban) berendezett kórházban haltak meg. Aszódy János nemzetőrt, Dobin (vagy Dobisa) László "Vaza Ezredből" való közlegényt, Rozenberg József "Porosz Herczeg Ezredből" való muzsikust, Tóth Lajos pesti szekerész nemzetőrt és Bless Ventzel "Hunyadi csapatbóli közvitézt" Martonvásáron temették el. További halottakat Velencén is eltemettek, sajnos nevük feljegyzése nélkül. A súlyos sebesültekből vittek a székesfehérvári hadi kórházba is, bár a kórház csak a csata után került magyar kézbe. A belvárosi plébánia tábori kórházi anyakönyve szerint itt halt meg Kisspál Mihály Nógrád megyei, Illés György Zala megyei, Bányás János Abaúj megyei nemzetőr illetve Angos József és Bognár János "Erneszt gyalogezredbeli közvitéz". Mindannyiukat, ahogy az itt meghalt 13 horvát és 1 szerb sebesültet is, a Sóstói temetőbe temették (pedig a szerb nem egyesült, azaz görögkeleti vallású volt, s Székesfehérváron volt és van ortodox temető is.). 

   A vitrinekben tárgyalt témaköröket egy-egy korabeli (versből, vagy történeti dokumentumból vett) idézet foglalja össze. A történeti folyamatot feldolgozó vitrinek egységes képét a régi pákozdi emlékműről választott címerpajzs-motívum teremti meg. A tárgyalt téma egyes szakaszait ( előzmények, felkészülés a hon védelmére, a pákozdi csata, a csata következményei, az ozorai fegyverletétel) az alkalmazott zöld alapszín különböző árnyalataival jelöljük.

   Megemlékezünk az első felelős magyar kormány megalakításáról, - a miniszterek arcképcsarnokát is kiállítjuk -, a népképviseleti országgyűlés megnyitásáról (1848. július 5.) és a nemzetiségi viszonyokról. A Kedves Gyula hadtörténész által összeállított nemzetiségi térkép előtt elgondolkozva sok XIX. századi, sőt több mai térségünkbeli problémán is eltöprenghetünk. Szólunk az 1848 nyarán kitört délvidéki háborúról és Jellasics horvát bán küldetéséről.

   A kiállítás leghangsúlyosabb része természetesen a hadszervezés kérdéseivel foglalkozik. A hadseregek mozgását térképvázlatok segítségével mutatjuk be. A kiállítótér központi helyén, a Velencei-tóra néző kiöblösödésben foglalkozunk magával a pákozd-sukorói csatával.

   A szeptember 28-ai viharos sukorói haditanácson - Batthyány Lajos szavai hatására - a református templomban végül is a főváros és ezzel a forradalom végveszélyének az érve győzött, valamint az a józan belátás, hogy a Velencei-tó északi partja és a hegység közé szorított ellenséget csak itt lehetséges legyőzni; tovább nem lehet halogatni a harcot.

   Nem volt egyszerű döntés ez, sem a császár által kinevezett és a törvényesség fenntartását mindenek felettinek tartó miniszterelnök, sem pedig az eredetileg a császárra felesketett tisztek szempontjából. Most tehát a haza és a haladás eszméi győztek.

   A kiállítás tematikájába beépített terepasztal a pákozdi csata kilenc fázisát mutatja be. Az ellenség, valamint a magyar jobbszárny és a centrum hadmozdulatait a terepasztalon elhelyezett kis figurák jelzik, melyek egy-egy harci cselekménynél kigyulladnak. A magyar katonákat piros, Jellasics csapatait pedig zöld színnel jelöltük, hogy minden csapatmozdulat, a csata egészének lefolyása jól értelmezhető, átélhető legyen. A műszaki kivitelezést, a terepasztal számítógépes vezérlését, programját a Széchenyi István Műszaki Szakközépiskola munkatársai, Fehérvári Ernő, Zentai Ferenc valamint Schulteisz László oldotta meg nagy sikerrel. 
 

székesfehérvári Szent István Király Múzeum